Egy mozgalmas nap estéjén, egy bögre maci kávéval felvértezve, úgy döntöttem, hogy végre megírom életem első blog bejegyzését.
Ágival hosszasan tanakodtunk, hogy mi is legyen a témája, s végül úgy határoztunk, hogy kenyér recept lesz. Ez azért is ideális, mert már mindkettőnknek van jól bevált, saját receptje. Így már csak lelkesen sütnünk és fotóznunk kell…:)
Nekem pedig azért is különösen jó, hogy így döntöttünk, mert nem vagyok rendszeres kenyérsütögető. Időről – időre megszáll az ihlet, és gőzerővel sütök, kísérletezek. Majd aztán megkívánom a boltit, vagy egyszerűen csak nincs időm és energiám sütni és hetekig vásárlom a kenyeret. A jól bevált kenyérreceptet persze nem írom le sehova, így amikor újra előveszem a sütési lelkesedésemet, vakarom a fejem, hogy is volt a múltkor az a tökjó recept?
Így most ide lejegyzem magamnak, és mindenki másnak, akit érdekel. 🙂
Ennek a receptnek nincs különösebb története. 2013-ban derült ki az inzulinrezisztenciám, azóta kísérletezgetek különböző kenyérreceptekkel. Kipróbáltam többfajta speciális lisztkeveréket is hozzá, nekem így vált be.:
75g Graham liszt
75g fehér tönkölyliszt
150g Diabestar kenyérliszt – 35%-al csökkentett szénhidráttartalmú
20g Szafi CH csökkentő lisztkeverék
1 mokkáskanál fruktóz
1 csomag szárított élesztő
2 teáskanál só
250 ml langyos víz
2 evőkanál olívaolaj
Mivel krónikus időhiányban szenvedek kenyérsütőgépben dagasztok és kelesztek. Először belerakom a vizet és az olajat, majd rá a kimért liszteket, fruktózt, élesztőt és végül a sót.
Miután megkelt a tenyeremmel kinyomkodom körülbelül téglalap alakúra. Általában cipónak formázom és beteszem egy kenyérsütő formába, ahol újra kelesztem, minimum fél óráig. Majd megkenem langyos vízzel és, ha van itthon, beleteszem egy sütőzacskóba, amit néhány helyen kilyukasztok.
180C fokon, alsó – felső sütési módon kb 40 percet sütöm.
Sajnos nem voltam olyan lelkes fotózásban, de a kész állapotot, illetve néhány szeletet belőle le tudtam fotózni…
