Naaagyon hosszú kihagyás után íródik ez a bejegyzés. Sok-sok oka van, amiért nem íródott bejegyzés az utóbbi időben, nagyjából a “nincs időm – napi mókuskerékben elfáradtam – lusta vagyok” tengelyen mozogva a kifogásokkal. Az, hogy sosem voltam egy grafomán, nagyjából látszik. Nem írtam sose naplót, sem mást, így ez nagyon új dolog nekem, amit bizony szokni kell…
A hosszú szünet alatt azonban több dolog is letisztulni látszik, így ennek a blognak a sorsa is.A z biztosan látszik, hogy nem leszünk bloggerek, egyelőre! 😀 Biztosan ritkán lesznek bejegyzések továbbra is. Részemről azt gondolom, hogy ezek egy része receptek lesznek, személyes receptfüzetként funkcionálva, hogy ne felejtsem el teljesen egy bevált étel elkészítésének a módját. Másrészt pedig a hobbim dokumentálása. Nem létező szabadidőm nagy részében ugyanis kézimunkázok, és ezen tárgyak elkészítésének a folyamatát illetve végeredményét szeretném ide, emlékalbumként feltölteni. Mivel többfajta kézimunka – főleg hímzés típusok, de a varrás és ékszerkészítés – is érdekel és kísérletezgetek vele, szeretném ha ezek a kaladozások és tapasztalatok nem vesznének el, s ide feltöltve hátha a kezdő kézimunkázóknak is bátorítás, esetleg segítség lenne.
Így terveim szerint legközelebbi bejegyzésben egy kis kézimunka bemutató következik majd, a jelenleg “futó projektekről”. De, hogy ez mikor lesz…? Hát nem vagyok hős….
Vajas kifli vaj nélkül
Egyik kislányom tejfehérje allergiás, viszont nagyon szereti a kiflit. A bevált receptemet így le kellett cserélnem, mert volt benne tojás is, és sajnos úgy tűnik azt sem tudja megenni. Sokat keresgéltem az igazi puha kifli receptet végül ezt sikerült kikísérletezni, ami finom, puha és vaj- és tojásmentes is. Ebből az adagból 8 darab lesz.
Hozzávalók :
200g tönköly fehérliszt
100g Diabestar 35%-al szénhidrátcsökkentett liszt
1,7dl langyos víz
15g élesztő
50g olvasztott tejmentes margarin (pl. Vénusz)
1tk cukor – az élesztőnek
2tk só
Fél dl langyos vízben, a cukorral felfuttatom az élesztőt. Amíg futkározik az élesztő kimérem a liszteket és a robotgépem táljába rakom, hozzáadom a sót. Majd beleöntöm a felfutott élesztőt és a maradék kb. 1 dl langyos vizet. A robotgép dagasztó karjával elkezdem összedolgozni, majd ha már kissé összeállt apránként hozzáadni az olvasztott margarint. Nagyjából 10 percig dagasztatom, majd duplájára kelesztem meleg helyen. Ezt követően átnyomkodom a tésztát, majd kör alakúra nyújtom. Nyolc cikkre vágom és a cikkeket feltekerem a szélesebb oldaluktól kezdve. A megformázott kifliket sütőpapíros tepsire rakom és 15 percet pihentetem. Majd egy kis rizstejjel lekenem a tetejét és 190 C fokos sütőben, alul – felül sütési programon és 17 percig sütöttem, de ez persze függ a sütőtől is. Nagyon puha, finom, vajas ízre hajazó kiflik lettek belőle.
Joggal lehetne kérdezni, hogy vajon a szénhidrátcsökkentett lisztet diéta miatt használom-e? Igazából nem csak azért, bár az inzulinrezisztenciám miatt mindenképpen jó, hogy a sima fehér lisztes pékáruhoz képest, valamennyivel kevesebb a szénhidrát tartalma és több a rosttartalma. De ez az egyharmadnyi lisztkeverék hozzáadásával készült kifli nem illeszthető be a szénhidrát diétába, sajnos. Akkor meg miért? A lisztkeverék alapvetően fehér kenyér készítéséhez van, így az olyan szénhidrátcsökkentő összetevőkön kívül, mint a glutén, vagy a különböző rostok, vannak benne lisztkezelő szerek is, mint guar gumi és aszkorbinsav. Ez pedig nagyon jót tesz az ilyen pékáruknak, és igazi bolti jelleget ad neki, talán nem véletlen 🙂 Az a tapasztalatom, hogy egyharmad arányban keverve még a tészta elég formázható lesz, ha többet adok hozzá, akkor a megnövekedett glutén tartalom miatt nagyon rugalmas lesz a kelt tészta és nagyon nehezen lehet nyújtani és formázni.
Ismét nem vagyok hős, egészséges kifligyártó, de kárpótol, ahogy a kislányom örül a finom harapnivalónak 😀
Szupergyors sajtos rúd
Számomra az IR diétámban a legnagyobb kihívást mindig is a kisétkezések jelentették. A főétkezéseket sokkal jobban meg tudom tervezni és előkészíteni is több időm van, de a tízórai és az uzsonna mindig fejtörést okoz. Megfelelő mennyiségű és felszívódású szénhidrátok legyenek benne, gyorsan be lehessen kapni őket munka közben, lehetőleg ne legyek tőle tiszta maszat, és az elkészítésükkel se kelljen sokat piszmogni.
Ezért kezdtem el sütni már egy jó ideje ezt a sajtos rudat, ami sok kísérletezés után nyerte el a jelenlegi formáját. Az elkészítése kb. 10 percet vesz igénybe, 15 perc alatt megsül, és garantáltan elronthatatlan. Az egyik unokahúgom tej- és tojás érzékenysége miatt a margarint zsírra, a tejfölt rizstejszínre cseréltem.
Hozzávalók:
- 300g teljes kiőrlésű liszt
- 300g Dia-Wellnes lisztkeverék -50% Ch
- 300g sertészsír
- 2dl rizstejszín
- fél citrom leve
- 1cs. sütőpor
- só
A liszteket, a sütőport, a sót és a felkockázott hideg zsírt a késes robotgépbe teszem és nagyjából 1 perc alatt elkeverem. A rizstejszínt elkeverem a citromlével és további folyamatos keverés mellett a robotgépbe öntöm. Nagyjából fél percen belül szépen összeáll a tészta. Kiszedem a robotgépből, kettéosztom és frissentartó fóliába csomagolva berakom a hűtőbe fél órára.
Ha lehűlt a tészta akkor kinyújtom fél centis vastagságúra, éles késsel felvágom 8-10 centis rudakra és 180 fokon légkeveréssel 15 perc alatt megsütöm. Sütés előtt a tetejét meg lehet kenni tojással vagy vízzel és kerülhet rá sajt, köménymag, só vagy bármi amit csak megkívánunk, és a diétánk megenged.
Ebből a mennyiségből kb. 1 kiló sajtosrúd lesz a végén (4 gáztepsi), de tapasztalatom szerint – ha olyan családtagok is fogyasztják akik nem méregetik az adagokat – olyan gyorsan elfogy, hogy nem érdemes kevesebbnek nekifogni.
A zsír miatt nem a legdiétásabb harapnivaló azt elismerem, de mivel nagyjából 60g elkészült sajtos rúd teszi ki egy uzsonnát, néha belefér.
Ha nagyon nincs időm…
Az esetek 98%-ban nagyon nincs időm. Azt hiszem ez látszik azon, hogy milyen régen írtam bejegyzést. És azon is,hogy ezt most a földön ülve, altatási mizéria közepén a telefonomba pötyögöm…
Szóval ilyen esetekre mindig van egy pár csomag leveles tészta a hűtőben. Na igen, nem diétás, egészségtelen összetevőket tartalmaz, de rém egyszerűen és gyorsan lehet készíteni kis nassolni valókat, ezekből mutatok párat.
Én a kinyújtott, sütőpapírra feltekert tésztát szeretem, mert azzal tényleg semmi teendő sincs. A tepsire kitekerem, fomázom, töltöm, és kész is!
Álltalában 12 darabba vágom (4×3 kockára), majd töltöm, batyu szerűen összefogom a csücskeit és úgy sütöm. Ha sós készül, akkor pizzakrémmel éa sajttal, vagy pizzakrémmel és virsli darabbal rakom meg a kockákat, de készült már aszalt paradicsommal és olívabogyóval is.
Sós verzióban nagy kedvenc még a baconös csavart. Jelen esetben ketchuppal kentem meg, szórtam rá egy kis szárított oreganot és bazsalikomot, úgy fektettem rá a bacon szeleteket, majd csavartam meg őket kétszer.
Édes verzióból pedig verhetetlen a csokis-szilvalekváros batyu. Étcsokoládét rakok a kocka közepére, majd rá egy teáskanál házi szilvalekvárt.
Én az egyszerűség kedvéért csak vízzel kenem le a tésztát, így szép pirosra sül.
A családban mindenki nagyon szereti ezeket a kis harapnivalókat, nagyon hamar elfogy mindig, így nem is sikerült mindegyik felsorolt sütiről fényképet készítenem 🙂
Mindennapi kenyerünk… Ági módra
Az én kenyér receptemet is a szükség hívta életre: 2016-ban diagnosztizáltak inzulinrezisztenciával és a bolti kenyereket egyszerűen el kellett felejtenem.
Én mindig ezt sütöm mióta tökéletesre fejlesztettem receptet.
Hozzávalók kb. 1kg-os kenyérhez, vagy 10db zsömléhez:
- 150g tönköly fehérliszt
- 300g tönköly teljes kiőrlésű liszt
- 50g Szafi Reform szénhidrát-csökkentett termékekhez rostkeverék (leánykori nevén CH csökkentő liszt)
- 400ml víz
- 30g olivaolaj
- 1cs szárított élesztő
- 15g só
- ízlés szerint magok, fűszerek, olivabogyó, szárított paradicsom stb.
Én tönköly liszteket használok, mert szerintem az íze kicsit különbözik a hagyományos búzaliszt ízétől, ráadásul fehérje- és vitamintartalma is magasabb. Valahol azt olvastam, hogy az olajtartalma miatt idegnyugtató hatása is van, bár őszintén szólva én egy szelet csokiban több vigasztalást találok. Én is kenyérsütő gépben szoktam dagasztani és keleszteni. A szokásos módon az üstbe először a vizet és az olajat teszem, aztán rá a liszteket, (a magokat, fűszereket, ha olyan kedvem van,) végül a tetejükre az egyik oldalra a sót a másikra az élesztőt.
A Sütimester sorozatban a kelttészta-guru Paul Hollywood azt mondta, hogy a só akadályozza az élesztőt, ezért kell így elkülönítve a kenyérmasszába keverni. Én hiszek neki, szóval mindig így rakom a sót és az élesztőt az üstbe, ráadásul ettől nagyon profinak is érzem magam, miközben beledobálok mindent a gépbe.
A gép 20 percig dagasztja, amire szükség is van, mivel a tönkölylisztben kevesebb a glutén, így tovább tart kidolgozni a megfelelő szerkezetet. Néha, amikor úgy érzem, hogy terápiás jelleggel szükségem van egy darab
tészta gyötrésén levezetnem a feszültséget, kézzel szoktam dagasztani. Ilyenkor személyes tapasztalataim szerint addig kell dolgozni vele, amíg meg nem hallgatunk 4 számot a rádióban.
Ezután a duplájára kelesztem. A megkelt tésztát átnyomkodom, és a konyhai mérlegem segítségével 10 egyenlő részre osztom. Rendszerint kiflit vagy zsömlét formázok a tésztadarabokból. Ezt leginkább lustaságból teszem. Az elkészült péksütik a szénhidráttartalma ugyanis kb. 30 g, ami nálam pont egy reggelinek felel meg, és így elkerülhetem a reggeli méricskélést.
A megformázva tepsire rakom, konyharuhával letakarom, és nagyjából 45-50 perc alatt újra a duplájára kelesztem. Végül vízzel megspriccelem, és 180 fokra előmelegített sütőben alul-felül sütési móddal kb. 50 perc alatt megsütöm.
Mindennapi kenyerünk… Kata módra
Egy mozgalmas nap estéjén, egy bögre maci kávéval felvértezve, úgy döntöttem, hogy végre megírom életem első blog bejegyzését.
Ágival hosszasan tanakodtunk, hogy mi is legyen a témája, s végül úgy határoztunk, hogy kenyér recept lesz. Ez azért is ideális, mert már mindkettőnknek van jól bevált, saját receptje. Így már csak lelkesen sütnünk és fotóznunk kell…:)
Nekem pedig azért is különösen jó, hogy így döntöttünk, mert nem vagyok rendszeres kenyérsütögető. Időről – időre megszáll az ihlet, és gőzerővel sütök, kísérletezek. Majd aztán megkívánom a boltit, vagy egyszerűen csak nincs időm és energiám sütni és hetekig vásárlom a kenyeret. A jól bevált kenyérreceptet persze nem írom le sehova, így amikor újra előveszem a sütési lelkesedésemet, vakarom a fejem, hogy is volt a múltkor az a tökjó recept?
Így most ide lejegyzem magamnak, és mindenki másnak, akit érdekel. 🙂
Ennek a receptnek nincs különösebb története. 2013-ban derült ki az inzulinrezisztenciám, azóta kísérletezgetek különböző kenyérreceptekkel. Kipróbáltam többfajta speciális lisztkeveréket is hozzá, nekem így vált be.:
75g Graham liszt
75g fehér tönkölyliszt
150g Diabestar kenyérliszt – 35%-al csökkentett szénhidráttartalmú
20g Szafi CH csökkentő lisztkeverék
1 mokkáskanál fruktóz
1 csomag szárított élesztő
2 teáskanál só
250 ml langyos víz
2 evőkanál olívaolaj
Mivel krónikus időhiányban szenvedek kenyérsütőgépben dagasztok és kelesztek. Először belerakom a vizet és az olajat, majd rá a kimért liszteket, fruktózt, élesztőt és végül a sót.
Miután megkelt a tenyeremmel kinyomkodom körülbelül téglalap alakúra. Általában cipónak formázom és beteszem egy kenyérsütő formába, ahol újra kelesztem, minimum fél óráig. Majd megkenem langyos vízzel és, ha van itthon, beleteszem egy sütőzacskóba, amit néhány helyen kilyukasztok.
180C fokon, alsó – felső sütési módon kb 40 percet sütöm.
Sajnos nem voltam olyan lelkes fotózásban, de a kész állapotot, illetve néhány szeletet belőle le tudtam fotózni…
